versek

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 18
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » szer. aug. 09, 2017 7:43 am

Reményik Sándor: Csak egymáshoz

Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!

Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.

Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 18
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » kedd aug. 29, 2017 10:42 am

HAJNAL ÉVA: Ha

Ha reggel jönnél hozzám,
Isten öleléséből font széken kínálnék helyet,
hajnali napfényt töltenék poharadba.
Amint kortyolgatnád,
elúsznának melletted a felhők,
válladon pihennének a madarak.

Ha nálam ebédelnél,
tányérodba rejteném az erdők titkait.
Ebéd után felolvasnék neked.
Minden mesék legszebbikét olvasnám,
hogy közben elszunyókálhass.
Nézném, hogy emelkednek
és süllyednek mellkasodon aranygombjaid.
Suttogásommal takargatnálak.

Ha velem vacsoráznál,
megénekelném neked a mezők illatát,
s a pacsirtával együtt dalolnék,
ha itt maradnál nálam hajnalig.
Tücsökzenéből készíteném ágyad,
tiszta folyókból szőném takaród.

… selymek csendjével
rajzolnám tenyeredbe,
a Teremtő mosolyát.

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 18
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » vas. szept. 10, 2017 7:19 am

Heltai Jenő: A MÁSIK

És szólt a nő:
- Hajam ében és lágyabb, mint a lágy selyem.
És itt a szívem közepében ujjong a boldog szerelem. Tied a lelkem, tied a testem.
Te vagy az első, akit öleltem. Boldog vagyok, mert a tied vagyok.
És a férfi szólt:
- A másik elhagyott.
És szólt a nő:
- Piros az ajkam és harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.
És végigfut az üdvök üdve rajtam, mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb, mint az égbolt, mikor fergeteg zavarja.
Oh, mondd a másik szintén szép volt?
Fehér a válla, gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén?
Tudott-e édes csókot adni?
Meghalni karjaidban, mint én, és új gyönyörre feltámadni?
És lángolt, mint a nap?
Vagy szelíd volt, mint a hold?
S a férfi szólt:
- A másik csúnya volt.
És szólt a nő:
- És mégis nappal, éjjel, sóhajtva gondolsz vissza rája.
Amellyel az enyém nem ér fel, mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben olyan nagy, dicső, elérhetetlen?
S a férfi szólt:
- A másikat szerettem.

Szabi
Hozzászólások: 15
Csatlakozott: kedd máj. 30, 2017 2:01 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Szabi » hétf. szept. 25, 2017 4:03 pm

Álmodj magadnak szép napot,
Ha már a nyár úgy itt hagyott.
Álmodj magadnak színeket,
Ha benned minden szürke lett.
Álmodj nyíló virágokat,
Andalító illatokat,
S mire elér újra a tél,
Mesédben minden dalra kél!
Shakespeare

Avatar
Zattarra
Hozzászólások: 18
Csatlakozott: szer. máj. 31, 2017 1:08 pm

Re: versek

HozzászólásSzerző: Zattarra » pén. okt. 06, 2017 4:26 pm

– Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Az kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
– Az álmoknak is van színe?
– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
– Milyen színű az öröm?
– Fényes, kis barátom.
– És a magány?
– A magány az ibolya színét viseli.
– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa.
– Na és a szerelem?
– A szerelem színe a telihold.
– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

Alkyoni Papadaki


Vissza: “Kultúra”

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég